A mai főváros területén több város, kolostor és falu helyezkedett el.
ÓBUDA
Óbuda ( korábban Buda) kedvező földrajzi adottságai és az itt állt egykori római tábor még látható falai könnyű választást jelentettek a honfoglaló magyaroknak egyik központi szállásterületük kiválasztásában. A hely jelentőségét mutatja, hogy a Gesta Hungarorum szerint a szakrális fejedelem, Kurszán itt építi ki központját, ahová a korabeli hagyomány Attila egykori városát helyezte. Kurszán X. század legelején bekövetkezett halála után Árpád fejedelem fennhatósága alá kerül e stratégiai és politikai fontosságú központ. A fejedelem ragaszkodását a vidékhez tükrözi az, hogy temetkezési helyeként választotta azt. A magyar ősiség szent helyévé vált sír, a keresztény államiság idején egyik legfontosabb hazai kegy-helyünk és óbudai anyaegyház volt. A fejedelmi központ a X.század utolsó harma-dában Esztergomba helyeződött át, azonban Buda fejedelmi, majd királyi szállás-helyként továbbra is része volt az uralkodó életének. Péter király társaskáptalant alapít Budán, Szent Péter tiszteletére, amelynek prépostját országos méltóságként említik a XII. század második felében. Valószínű, hogy Anonymus, a Gesta Hunga-roroum szerzője is budai prépost volt. 1189-ben az országon átvonuló keresztes hadak vezérét, Barbarossa Frigyes császárt III. Béla király Attila városába vezette vadászatra. Királyaink gyakran időztek budai curiájukban. Az írott forrásokból tudjuk, hogy a tatárjárás idején Buda az ország központja volt úgy földrajzi, mint közigazgatási szempontból. A település fejlődésében a tatárjárás komoly törést jelentett. Az 1242 után kialakult új településkoncepció miatt a falakkal nem védett civitas lassan elveszíti központi szerepét. I.Lajos király 1343-ban édesanyjának adományozza a várost. Ettől kezdve a település a mindenkori királyné városa lett. Erzsébet királyné Óbudára helyezi rezidenciáját, klarissza kolostort alapít, ame-lyet temetkezési helyeként jelöl ki. A királlyal együtt ő építtet új prépostsági Szűz Mária tiszteletére a tatárjáráskor elpusztult Szent Péter templom mellé. A káptalan országos egyházi és hiteleshelyi jelentősége továbbra is megmaradt, sőt a káptalani iskolához Zsigmond király 1395-ben egyetemet alapított.
PEST
Budapest területén a legkorábban a Duna bal partján, Pesten indult meg a városi fejlődés. A települést a XI. században már révátkelőhelyként említették. Lakosai kereskedelemmel foglalkozó böszörmények ( mohamedán vallású volgai bolgárok) volta. Tőlük származtatják a város nevét, amely bolgár-szláv nyelven "kemencét" jelent. II. Endre az 1220-as években német lakosságot telepített be, akik a várost saját nyelvükre fordítva " Ofen"-nek nevezték. Rogerius feljegyzésében a tatár-járás idején Pest nagy és igen gazdag német helységként szerepel. A virágzó ke-reskedő várossá fejlődő település II.Endrétől 1230-ban kapta meg első városi sza-badságlevelét és ekkor készítették első királyi pecsétjét. A főtemplomát - Boldog-asszony plébániát a mai Belvárosi templomot - a XII. század vége, XIII.század elején román stílusban építették.
A várost a tatárok 1241. telén feldúlták és elpusztították. A tatárjárás után Pest fejlődése megtorpant. IV. Béla megalapította a Duna túlsó partján, a várossal szemben lévő hegyen Budát. A második tatárjárás hírére (1286) Óbuda és Pest védtelen lakói felmenekültek a hegyen fekvő erődített, falakkal körbevett város-ba. A XIII. század második felében Pest, a gyorsan fejlődő Budával szemben függő helyzetbe került. Csupán Zsigmond király uralkodása alatt nyerte vissza a köz-igazgatási függetlenségét. 1413-tól maga választotta bíróját, esküdtjeinek alapját az állat-és borkereskedelme, valamint kézművesipara adta. A XVI. század elejére a szabad királyi városok közé emelkedett, és a tárnokszék nyolcadik tagjává választották. A síkságon elhelyezkedő várost hadászati, védelmi okokból Mátyás király 1450-70 között fallal vette körbe. A városfal a Fővám tér, Múzeum körút, Károly körút, Deák Ferenc utca vonalán húzódott. A három kapu a három égtáj felé nézett: délen a Kecskeméti kapu ( Kecskeméti utca és a Kálvin tér sarkán), keleten a Hatvani kapu ( Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút sarkán) északon pedig a Váci kapu ( Váci utca északi végén). A városfalakon belül elhelyezkedő utcák és házak pontos azonosítása, helyhez kötése egyelőre még további kutatás tárgya.
Az egyházi épületek közül - a már említett főtemplomot, - a Boldogasszony plébá-niát a XV. század elején kibővítették és nagyobb méretű csarnok templommá alakí-tották át. Különleges művészi értékű a szentély körüljáró ülőfülkesorát díszítő bibliai témájú freskósorozat. Legépebb állapotban a déli oldal második fülkéjében a " Kálvária" jelenet maradt ránk. Az oklevelekben említenek Szent Miklós ispo-tályt és templomot, amelyről a város egyik utcáját is elnevezték. Pest virágzó kereskedő város élete az 1526-os mohácsi csatavesztés után teljesen megváltozott. A török elnyomás közel százötven éve alatt a gazdag keresztény város fokozato-san mohamedán településsé vált.
BUDA
Budapest városelődei között a legifjabb. A tatárjárás pusztítása előtti időből ugyan néhány kisebb maradvány utal arra, hogy a mai Várhegy már gyéren lakott volt, de komolyabb településről ekkor még nem beszélhetünk. A legkorábbi településnyo-mok a Duna partján a Vízivárosban a paleolitikumból származnak, a korai bronz-korban pedig már települést létesítettek a Várhegyen. Később a kelta eraviscus törzs választása a meredek Gellérthegyre esett, amelyen az első erődített telep, törzsi központjuk létesült. A római hódítók az I. század elején csapataik számára katonai tábort emeltek, a Várhegy északi lábánál, a mai Víziváros sík területén, amely ellenőrizte az itteni révet, másrészt szemmel tartotta a kelta települést is. A népvándorlás időszakában elnéptelenedett a táj, még a római épületek romjai sem vonzották megtelepedésre az egymást váltó népeket, és nem változott a helyzet a magyarság honfoglalása után sem. Kopár sziklás hegy volt csak a tanúja Szent Gellért mártírhalálának is, mikor a dunai réven átmenni készülő csanádi püspök pogány lázadók kezébe került. A révek környéke megőrizte fontos szerepét, de a korai királyi központok, városkezdemények Óbuda és a túlparti Pest területén alakultak ki. A budai szakaszon csupán ezen központok vonzáskörébe vont kisebb települések keletkeztek. Elsősorban a Pesttel szemközti Kisebb Pest, német településeinek nyelvén Kreinfeld ( a későbbi Alhévíz) a Gellérthegy és Várhegy lábánál, továbbá Felhévíz a római romok közelében, a Várhegy északi oldalánál lévő révnél.
1241 április havában a Magyar Királyságba betört tatár seregek elfoglalták és felégették Pest ( német nevén:Ofen) városát, a virágzó német hospes települést, majd a tél beköszöntével hasonló sorsra jutott a Duna túlpartján Buda ( vagyis a későbbi Óbuda) vára, káptalanja és városa, a római romok közé települt korai királyi és egyházi központ is. A következő év tavaszán a nagykán váratlan halála miatt a tatárok kivonultak ugyan az országból, visszatérésükre azonban bármikor számítani lehetett. Ez indította a tatárok kezei közül megmenekült IV. Béla királyt arra, hogy várat építtessen a Pesttel szemben fekvő, addig csupán gyéren lakott hegyen ( azaz a mai Várhegyen), és ideköltöztesse kiváltságaikkal együtt Pest német telepeseit.
Castrum Novi Montis Pestiensis - a pesti Újhegy vára volt az egész középkoron át a hivatalos neve annak a településnek, amely a tatárok ellen épült mentsvárból hamarosan gyorsan fejlődő gazdasági központtá, szabad királyi várossá, állandó királyi székhellyé vált.
1526. augusztus 29-én II. Szulejmán szultán serege megsemmisítő vereséget mért az ország hadseregére Mohács mellett. A székváros, Buda védtelenül maradt, hiszen egészen a Drávától fogva egyetlen komolyabb erősség sem állt a hódítók útjában. A lakosság és a királyi udvar nem bízva a városfalak erejében, elmene-kült. Ettől a hadjárattól fogva Buda birtoklása lett a királyságot uralni kívánó erők célja, a város szerepe teljesen átértékelődött, katonai jelentősége elsőrangúan fontossá vált. Akié Buda azé a királyság, ez az elv vezérelte az elkövetkező 15 év háborús eseményeit mígnem végül is 1541-ben az oszmánok kezére került a város. Ezzel teljesen lezárult Buda történetének első korszaka, előbb a német, majd lassanként a magyar lakosság is elköltözött, átadva helyét a török és délszláv katonáknak és családtagjaiknak: a kiráylság egykori székvárosa a török birodalom határerődjévé vált.
